3.Fejezet

                                          Lenaya és az osztálytársai

    Másnap Lenaya  az iskolában találkozot  Yukiteru-kunnal, és Aley-channal. ( a kun a férfi meghatározó. A chan a női meghatározó.)

-Lena!-kiálltottak kórusban-Nem láttunk tegnap délután! Hol voltál? Na?

-Figyeljetek.Tegnap hazavitt anya, mert megérkezett az ikertesóm!-Úgy kiálltottam, hogy még az angyalok is hallották talán!

-Tényleg? Na, végre még egy jó hír!

-Még "egy"? Mi a másik?

-Jaj, te még nem is hallottad? Én és Yukiteru összejöttünk!-Na most aztán végleg összezavarodtam!-Olyan cukiii! Rímel! Cuki Yuki!

-Okéé... Mi történt a nagy 'összejövetel'-en kívül?

-Semmi...

Ekkor becsöngettek.

    Óra után találkozott Akio-kunnal és Akito-kunnal, a két ikerrel. Állítólag Akio-kunnak tetszik Lenaya-chan, de Lenaya  nincs annyira oda érte.

-Lenaya! Szia! Segíthetek? Ne vigyem a könyveidet?-kérdezte Akio.

-Vidd inkább Akae-chan könyveit!-Mondta, mivel tudta

, hogy Akae jó barátnője, és ő (Akae) fülig szerelmes Akio-ba.

-Hogy mondhatsz ilyet? Én BELÉD vagyok szerelmes! Nem Akae-chanba! Én TÉGED ...

-Jó, jó! Értem! Engem szeretsz... De én NEM szeretlek! Tudod mit? Menj más lány után koslatni!

Vágta szavába, és mérgesen hagyta el a beszélgetést.

                                                    Lista Lenaya oztálytársairól:

Lányok: Akae, Lenaya, Aley, Airi, Akana, Akane, Ai, Kimiko, Ayae (9)

Fiúk: Akito, Akio, Yukiteru,  Aiji, Akihiro, Itsuo, Kouji, Ayuta (8)

 Összesen: 17 osztálytárs

                                                                

                                               2. Fejezet

                                                            Vallások...

-És még mindig szereted?-Kérdeztem.

-Hm?-Csak ennyit értettem a válaszából...

-Jó... És együtt vagytok még???

- A 'Hm?' válasz nem volt elég?

-De, de...- Borongós képpel nézett rám.

-És te? Veled mi van? Szerelmi élet bla.bla.bla...-Úgy néztem rá, mint borjú az új kapura.
-Öm...Uhm... Hát... Van valaki.
-Na, na! Ki az???
-Ayuta-nak hívják.  És egyszer (1 évvel ezelőtt) elhívott fagyizni.
-Elmentél vele?
-Persze!Már akkor is tetszett... Csak  nem tudom, hogy még most is "Szeret"-e.Lehet, hogy csak baráti meghívás volt?
-Nem!Meghívott téged?Vagy te hívtad meg őt?
-Ő engem.
-Na akkor?
 Anya bejött:
-Lányok, lefekvés!
-Oké-mondtuk kórusban.

                                                          1. Fejezet:
                                             Lenaya találkozik  az Ikrével.

Sziasztok! Lenaya vagyok... Ők pedig a családom:
Miko: Ő a papám. Barna hajú, őszinte...
Naya: A mamám (tőle kaptam a nevem). Lila haj, kedves szemek... Ennyit kell tudni róla.
Aemi: A kishúgom. 1 évvel fiatalabb, mégis jobban megy neki minden.
Nevay: Az Ikrem! Imádoom! Mindenben jobb nálam, ezt szeretem benne! Mindig megvéd, mintha a nővérem lenne, és én a kishúga... Mintha ő 16 lenne, én meg 3 ... Már régóta nem találkoztam vele, mertel kellett mennie... Nem tudom miért. A szüleim nem mondták el... Azt mondják pici vagyok hozzá... Ez a történet a  találkozásunkról szól 5 év után...

Szóval minden a Suliban kezdődöt... Sétáltam a folyosón, és megláttam anyát. Odasurrantam hozzá:
-Anya, mit keresel itt?! Ez egy iskola, nem?-Kérdeztem.
-Lenaya! Téged kerestelek! Már mindenhol!Azt hittem meg sem talállak! Nézd, ki jött haza, az elmúlt 2 órában, amíg suliban voltál!-Szólt a mamám...
-Lenaya!- Kiáltott valaki Anya mögül.
Akkor anya félreállt.  Megpillantottam Nevay-t.Odarohant hozzám átölelt, és könnyes szemmel  suttogta a fülembe:
-Ó, Lenaya, mennyire hiányoztál, soha többé nem megyek el tőled!Soha!Szeretlek!!
Ekkor az én szememből is könny gördült ki.De nem a szomorúságtól!
-Én is szeretlek!Már mióta nem találkoztunk!-mondtam.
Becsöngettek.
-Most mennem kell, de otthon találkozunk!-és könnyes szemmel elbúcsúztunk egymástól.
    Órán, Ayae (A legjobb barátnőm), megkérdezte miért sírok.
-Majd óra után elmondom.
-De mit?
-Majd óra után elmondom, hogy miért sírok.
                                                                       *Óra után*
-Ayae, képzeld! Nevay visszajött! -mondtam boldogan.
-Neee... Tényleg!-Annyira meglepődött, hogy egy félperces szünetet kellett tartanunk.-Ez igaz?
-Igen!
-Jaj, de örülhetsz!
-Persze.Ennyire boldog még sohasem voltam!
 Majd elindultam.  Otthon Nevay már pakolt ki. Az ágyát is felállították a szobámban.Huhh...Azt hittem már Nem velem fog aludni. Minden úgy lesz, mint régen.Mesélünk este egymásnak, milyen volt a napunk. Úgy szerettem!
-Lenaya!Képzeld, veled  fogok aludni!-Szólt
-Azt látom!Annyira örülök, hogy itt vagy!
Ráborultam az ágyra.Ő meg mellém... Elkezdtünk nevetni.Amikor abbahagytuk a nevetést, megszólalt:
-Tudod, én annyira szeretlek. Senkivel nem voltam ilyen jóban... Még Daiki-vel sem.
     Várjunk, ki az a Daiki?!
-Lehet egy kérdésem?-kérdeztem.
-Mondjad.-Válaszolt.
-Ki az a Daiki??Hm???
-Ö...ö...ö... Hát...
-Na, ki az?
-Jó, a volt barátom. De még anyuék sem tudják. Légyszives, ne mondd el nekik!

                              Folytatjuk...